Miért olcsóbbak? – avagy a fapados modell jellemzői 2.rész

A fapados légitársaságok lehetőségeik szerint minden téren igyekeznek leszorítani költségeiket, ezért használnak olcsóbb, másodlagos repülőtereket a túlzsúfolt, drága repülőterek helyett, illetve építik fel repülőgép flottájukat azonos géptípusból.

Cikkünk első részében a fedélzeti szolgáltatásokról, valamint a jegyek értékesítéséről esett szó, ebben a részben pedig a másodlagos repülőterek és az egységes flotta használatának költségcsökkentő és egyéb hatásait részletezzük.

Egységes flotta

Minden diszkont légitársaság arra törekszik, hogy egy, maximum két géptípusból épüljön fel flottája. Ennek a stratégiának számos előnye van a költségeket, illetve a logisztikai folyamatokat illetően. Az egységes flottát üzemeltető légitársaságok olcsóbban tudnak bérelni, vagy vásárolni a „nagy tételben történő vásárlás mindig olcsóbb” elve alapján, mint ha négy-öt típusból vásárolnának néhány darabot. Ezzel a taktikával persze lemondanak azokba a régiókba történő repülésről, ahol nincs elegendő kereslet a gépeik megtöltéséhez, de olcsóbb jegyeik révén még mindig nagyobb esélyük van erre, mintha ugyanezzel egy hagyományos légitársaság próbálkozna.

A karbantartó dolgozók számára is könnyebbséget jelent, ha minden nap ugyanazzal a géptípussal kell foglalkozniuk. Az így összegyűjtött tapasztalat a gyorsabb és hatékonyabb munkavégzéshez vezethet. A szükséges alkatrészek raktári készlete is alacsonyabb szinten tartható, ha csak egy típushoz kell tartalékolni azokat, ami szintén jelentős megtakarításokat jelent.

Másodlagos, regionális repülőterek használata

Szintén a fapadosok újítása a másodlagos, kisebb forgalmú repülőterek, volt katonai repülőterek használata a főbb repülőterekkel szemben. Ennek a választásnak vannak előnyei és hátrányai egyaránt. A másodlagos repülőterek általában távolabb helyezkednek el a városközpontoktól, mint a fő repülőterek, több utazási időt és költséget okozva ezzel az utasoknak. A jegyárak azonban még ezekkel a költségekkel együtt is sokkal olcsóbbak lehetnek a hagyományos légitársaságok ajánlatainál.

A nagy repülőterek használatának díjai magasak és sokszor túlzsúfoltak, ami könnyen vezethet késésekhez és kiszámíthatatlan menetrendhez. Ezzel szemben a kis forgalmú regionális repülőtereken könnyebben tartható a fapadosok által elvárt 30 perces fordulási idő és menetrendszerinti indulás, amely kulcsfontosságú a repülőgépek minél jobb kihasználása és a szoros menetrend tartása szempontjából. A diszkont légitársaságok gépei így akár 12-14 órát is repülhetnek egy nap, míg a hagyományos légitársaságok gépei általában 8-9 órát töltenek a levegőben. Ennek köszönhetően több utast szállíthatnak és több bevételt képesek termelni a légitársaság számára. Az utas szemszögéből nézve ez azt jelenti, hogy a légitársaságok költségei több utas között oszlanak meg, ezért képesek olcsóbb jegyeket kínálni, mint a hagyományos légitársaságok.

A másik ok, amiért a diszkont légitársaságok a kisebb repülőtereket részesítik előnyben, a szolgáltatások alacsonyabb ára. Ezeknek a repülőtereknek a vezetése felismerte, hogy a fapadosok nemcsak a repülőtér forgalmát, de a helyi gazdaság bevételeit is növelik, ezért hajlandók kedvezményeket adni a légitársaságoknak, hogy ezáltal egyre több és több utas érkezzen az adott régióba.

Természetesen az egyes diszkont légitársaságok stratégiája eltérő, így a cikkekben felsorolt jellemzők nem lelhetők fel mindegyiküknél hiánytalanul. Vannak olyan fapadosok, amelyek nyújtanak valamilyen szintű ingyenes fedélzeti szolgáltatást (pl. Air Berlin), és vannak olyanok is szép számmal, amelyek a főbb repülőterekre is szállítják utasaikat (pl. easyJet, SkyEurope). Az apró megkülönböztető jegyek felsorolását még hosszasan lehetne folytatni, de a lényeg, hogy nekünk, utasoknak a lehető legolcsóbb jegyeket legyenek képesek kínálni.